2005

A túra 3 napos volt. MIndkét éjjel menedékházban aludtunk.
  1. nap: Certovica - Chata M.R.Stefánika
  2. nap: Ch. M.R. Stefánika - Dumbier - Chabenec - útúlna Durková
  3. nap: út. Durková - Velká Chochula - Korytnica rázcestie
 
Táv: 52,5km,fel: 2617m, le: 3125m. Térkép és hikeplaner.
 
 

Kurucz keve cikke a 2005 szeptemberi Cserkészből:

 

Három nap az Alacsony-Tátra gerincén

Mikor Hegyimanó március elején megkérdezte, hogy akarok-e jönni az augusztusi rovertúrára, gondolkodás nélkül igent mondtam. Rengeteget hallottam arról, hogy milyen szép, izgalmas helyekre jár túrázni a hegyekbe. Régi vágyam volt, hogy egyszer elmehessek vele én is. A szervezés kifogástalan volt. Zoli már az év elején meghirdette a Cserkészben és az interneten, emailben is megkaptuk az igényes túratervet a legapróbb részletekig: menetrend, mikor melyik helyen leszünk, magassági térkép, túrafelszerelés, hol lehet ivóvízhez jutni, melyik menedékházban mennyibe kerül a kaja. Čertovica–Motorest–Büfénél találkoztunk augusztus 25-én 12:00 és 13:30 között. Odafelé a bártfai buszon kiderült, hogy a sofőr is magyar (bár Bártfán él), a leszállásnál jó utat kívánt. Fél egyre már ott voltunk mind a tizenheten. Megismerkedtünk, megebédeltünk, és egykor már indultunk is felfele a meredek sípályán. Utunkat gyakran nehezítették kidőlt fák, néhol légyölő galócák piroslottak, de aztán hamar elértük az erdőhatárt, és onnantól már csak a törpefenyő-bozótosokon kellett magunkat keresztültörni. Rengeteg túrázóval találkoztunk, legtöbbjük cseh és lengyel volt. A lengyelek elég vidáman köszöntek, ha majd találkoztok lengyel túrázókkal, mondjátok nekik ezt, biztosan fognak neki örülni: Polak venger, dva bratanky, ido sable, ido sklanky.

Egy óra alatt fel is értünk 400 m-rel feljebb a Rovienky magaslatra, innen nyílt először csodálatos panoráma minden irányba, és megpillanthattuk a Gyömbért is. Bár az egy évvel ezelőtti nagy vihar főleg a Magas-Tátrában pusztított, azért innen is láttunk sok kidőlt fát egyes domboldalakon.

Továbbindulva, a Králicka csúcsához közeledve, egyszer csak felhőkben találtuk magunkat: Ez nagy élmény volt sokunknak, én még soha nem mászkáltam felhőben. Inen már hamar elértük a Stefánik menedékházat, a szállásunkat. Négyre már ott voltunk, egy órával hamarabb a tervezettnél. Gyorsan haladtunk, két lány is volt velünk. Ági gyakran nagyon lehagyott minket. Hegyimanó, legközelebb jobban meg kell pakolni ezt a lányt! Enikő is jól bírta az  iramot. Zoli (hegyimanó) bejelentett minket. 270 Sk volt a szállás, amiben a reggeli is benne volt, és még választhattunk is: ki darakását kért, ki virslit, de a  legtöbben a tojásrántották választottuk. Este megvacsoráztunk. Volt, aki bent evett finom káposztalevest, mások a menedékház előtt próbálták ki főzőtehetségüket zacskós levessel vagy pudinggal (Ki az az őrült, aki több liter tejet hoz túrára? A magassághoz képest (1740 m) elég jól felszerelt szállás volt, még zuhanyozni is lehetett, meleg vízzel. Arra nem tudtunk rájönni, hogy oldják meg a szennyvízelvezetést, vagy az áramszolgáltatást, csak a szemét megsemmisítésének módszerét láttuk: elégetik.

Reggel 8-kor továbbindultunk. 20 km, 1120 m szintemelkedés és 1514 m lemenet várt ránk. Ismét felhőkben haladva hamar elértük a Gyömbér csúcsát (2043 m). Előtte a csomagokat a nyeregben hagytuk, a csúcsra egyirányú út vezet. Fent egy tábla és egy kettős kereszt található. Persze még mindig felhőkben voltunk, de azért a csúcsról pár másodperce előbukkantak a Magas-Tátra csúcsai - csodálatos látvány volt. Fényképezőgéppel elkapni ezeket a pillanatokat nem volt egyszerű. Ezután a Chopok (2023 m) következett, ide már verőfényes napsütésben mentünk át. Útközben a szemfüles Majci zerxxtkérezve. Délután már sokkal kevesebb emberrel találkoztunk. Útközben felbukkant a liptói víztározó, és este ötre már meg is érkeztünk következő szálláshelyünkre, a Chata Ďurkovába. Ez sokkal igénytelenebb hely volt, pedig még autóval is fel tudnak ide jutni a hegyimentők. Se áram, se meleg víz. Ivóvízhez a 100 méterre levő forrásból jutottunk. Igaz, az ára is csak 50 korona volt. Alvóhelynek a padlás van kialakítva, mint egy tömegszállás, a falak hővisszaverő fóliával bevonva. Vacsorakészítéshez elővettük mind a három gázfőzőt meg a pástétomokat. Holló beállt teákat főzni, a többiek meg jól megvacsoráztak. Alvás előtt még elbeszélgettünk a lenti fogadó részben a petróleumlámpa mellett, majd 9-kor indultunk lefeküdni. Szorosan egymás mellett aludtunk itt kb. negyvenöten, sok más túrázóval együtt. Hegyimanó inkább kint aludt sátorban, de jobban is járt, mert így nem kellett, hogy tanúja legyen egy éjszakai mutatványnak: az egyik szlovák vendég, valószínűleg enyhén illuminált állapotban, kimászott a tetőre a kis ablakon, hogy onnan végezze el folyó ügyeit, majd dolga végeztével befeküdt Hanu mellé, Hanu nem kis megrökönyödésére. Kis noszogatásra végül megtalálta a saját hálózsákját. Reggel megtöltöttük üvegeinket. Gullit búcsúzóul  még több ingyen teát kapott a menedékház szép mosolyú gondnoknőjétől. Reggel napsütésben indultunk el. Az ebédet az utolsó nap legmagasabb pontján, a Velká Chochuľán (1753 m) fogyasztottuk el. Legtöbben meleg ételt készítettünk itt is. Innentől már majdnem végig lefele mentünk. Ki gondolná, hogy nem is olyan kellemes ez, nagyon igénybe veszi a térdet. Mire teljesen leértünk, már mindkét térdem eléggé fájt, alig bírtam mozdulni a buszon. Mivel a tervezettnél jobban haladtunk, egy órával korábbi busszal értünk le Zólyomba, így még volt egy óránk, hogy vacsora után nézzünk.

Rengeteg fotót készítettünk a túrán. Rovertúra lesz jövőre is, ha érdekel, csatlakozz Te is a túrázó roverek és öregcserkészek hadához!

Szöveg: Kurucz Keve

 

 

 

Képgaléria: 2005